– Hol van a kezed? – Kérdezte az óvónő, lehajolva Petihez.
A kisfiú lesütötte a szemeit, nem mert ránézni Gabi nénire. Kezeit a háta mögé rejtette, markában szorosan fogva annak tartalmát.
– Hol van a kezed? – Kérdezte az óvónő, türelmesen, de a hangjában érződött, hogy nem örül annak, hogy Peti ellenáll neki.
A kisfiú egyik lábáról a másikra helyezte a súlyát és vadul járt az agya, hogy a kezében rejtőző almaszeletet hova is tegye.
Tudta, hogy rosszat tett. Tisztában volt azzal, hogy nem szabad lett volna elcsenni tízórai előtt azt a kis szelet almát, főleg, hogy a reggelit sem ette meg, mivel már megint beszélgetett közben, ezért büntetésbe küldték. De annyira csábító volt. A kis piros tűzoltóautóval éppen arra járt. A felszeletelt almák illatára gyomra kordult egyet, keze önkéntelenül mozdult és emelte el a tiltott gyümölcsöt. Nem figyelte, hogy óvónője éppen merre jár, hangját a babaszobából hallotta, nem is sejtette, hogy észreveheti mit művel a kis kópé. Mikor Gabi néni hangja felcsattant Peti mögött, a kisfiú nagyot ugrott és kezét a háta mögé rejtette.
Végül úgy döntött, hogy elengedi az almaszeletet, hátha az óvónő nem veszi észre az apró lopást. A gyümölcs halkan toccsant a háta mögött és Peti előre nyújtotta üres kezét gondozójának.
– Ugye tudod, hogy mi lesz a büntetésed? Láttam az almát leesni mögötted – suttogta bele a fülébe Petinek az óvónéni.
Kézen fogta a kisfiút és kivezette a teremből.
Később az udvaron odasétált Petihez a barátja, Áron.
– Téged is megvert? – kérdezte Áron.
– Hagyj békén! – kiáltott rá a barátjára Peti.
– Elmondod otthon anyukádnak? – firtatta tovább a kisfiú.
– Nem mondom. Megint annyira rossz voltam, hogyha anyukám megtudja, biztos ő is megver, és te is hagyj békén, mert én rossz vagyok. Rossz, rossz, rossz és gonosz! Te pedig buta vagy! – vágta végül a barátja fejéhez és elment, hogy megrugdossa a lányok homokozójátékát.