Renesmee lereszelte az ementálit, majd a sajtreszelőt a mosogatógépbe rakta. Ahogy lehajolt, hogy bepakoljon, az alhasa újra begörcsölt. Bosszantó volt, hogy félig vámpírként, félig emberként havonta a menstruációs bajokat is el kell viselnie, de vér nélkül sem tud élni, mint egy normális ember. Eszébe jutott, amikor az egyik farkasember-kölyök megkérdezte, hogy a saját vérét megkívánja-e. A gondolatra is émelyegni kezdett az undortól.
Bekapcsolta a turmixot, amibe az összetevőket pakolta a reggelijéhez, közben kinézett a konyha ablakán. Balin éppen jó idő volt, mint mindig. Ahol állt, onnan pont a stégjükre látott rá, ahol egy holló sétált éppen, csőrét a stég deszkáihoz törölgetve.
– „Biztos egy kishalat evett” – gondolta Renesmee és újra felfordult a gyomra. Megjelent a görcs is és a lánynak eszébe jutott, amikor az anyja, Bella mesélte, hogy néha egy-egy menstruációs ciklus előtt órákat ült a mosdóban, teli okádva a lavórt és mennyire örül, hogy újdonsült vámpírként már nem kell menstruálnia.
Renesmee hallotta, hogy hazaért Jacob. Már várta kedvese visszatértét, de mindig aggódott érte, ha egyedül ment el otthonról. Megtörölte a kezét és a férfi elé sietett. Ugyan több évtized volt közöttük, de Renesmee gyors növekedésének köszönhetően közel egykorúnak néztek ki.
Jacob sápadt volt, pedig olajosbarna bőrén ritkán lehetett látni bármilyen változást. Renesmee ijedten kérdezgette:
– Jól vagy szerelmem? Mi történt?
– Jól vagyok. Semmi gond, ne aggódj!
– Sápadt vagy, mint én! Ne mondd, hogy semmi gond!
– Voltam a kórházban…
– Te jó ég! – sápadt el még jobban Renesmee.
– Megcsináltattam az „ivartalanítást” magamon – vetette oda flegmán a farkasember.
– Elköttetted magad? – Nézett szörnyülködve Renesmee Jacobra, majd szíve megtelt szeretettel. – Tényleg ezt tetted értem?
– Értünk tettem – válaszolta Jacob és kinyújtotta a kezét szerelme felé. Renesmee megfogta a kinyújtott kezet és Jacob mellé ült a kanapéra. Gyomra újra ugrott egy tótágast, mire a másik kezét a hasára szorította. Végül felpattant és rohant hányni a mosdóba, akár az anyja premenstruációs tünetként. A férfi viszont semmit nem értett, ezért bár gyönge volt a rutinműtéttől, de mégis a barátnője után támolygott.
– És te jól vagy kicsi Squawm? – kérdezte és Renesmee mellé térdelt, fogni a haját a csúfos ürülés közben. A lány végül végzett és felállt, Jacob segítve neki. A mosdóhoz ment, megmosta arcát és fogát, majd a férfi felé fordult, aki döbbenten nézte Renesmeet, akinek kissé már kerekedni kezdett a pocakja. A lány megsimogatta a hasát.
– Azt hiszem elkéstél.