A pampákon hidegen süvített a hajnali nap. Jessica felvette bakancsát, hogy enni adjon a bárányoknak. Borzongósan összehúzta magán a kabátját. Hosszú, szőke haját vadul csapkodta a könnyű tavaszi szellő, ezért lófarokba húzta a feje tetején. A bárányok örömmel fogadták, a kezéből rágták ki a kukoricát és a friss szalmát. Jessica végigsimított a göndör és puha bundákon. Minden báránykát név szerint ismert, ezért szomorúan nézte a kis nyakukat, amelyet már a jövő héten keresztül nyisszantanak az éles késsel.
Mint egy álomból ébredve jött rá hogy neki lassan mennie kell, mert jön a barátnője, Amber, akivel mennek megvenni az esti báli ruhát. Mire visszaért a kis hófehérre meszelt házikóban, ahol édesanyával, édesapjával és a nagymamájával együtt lakott, már ott várt a barátnője. Siettette hogy induljanak, mert bezár a bolt. Jessica felkapott egy fehér farmert és egy hozzávaló fehér felsőt, amely kellemesen tapadt az idomaira. Neki sminkelni sem kellett hogy arca tökéletes legyen.
Barátnőjével karon fogva, nevetve sétáltak be a Plázába. Minden szem rájuk szegeződött, olyan szépek voltak. Amberrel Általános iskola óta a legjobb barátnők, mindent tudtak egymásról és mindent megbeszéltek. Mindketten izgatottan várták az esti bált. Amber izgatott volt, azt mondta úgy tudja hogy egy igazi herceg is jön. Persze ez őket nem izgatta hiszen ők boldogok voltak így a bárányok között is.
Beléptek az üzletbe. Amber azonnal kiszúrt magának egy ruhát. A ruha tökéletesen állt a lány alakján. Jessicának sajnos nem volt ruha a méretében mert a dereka 36-os konfekció, a mellei viszont erőteljesebben feszítettek a blúza alatt. Ekkor az eladónő azt mondta:
– Ide nézzetek lányok! Ezt a ruhát nagyon régóta tartogattam, várva hogy valaki végre belép és övé lesz ez a csodálatosan szép ruha.
A lányok fel sikítva csodálták ezt a gyönyörű szép rózsaszín selyemruhát amely tökéletesen illett Jessica alakjára.
Mire hazaértek, késő délután lett. Izgatottan öltözködni kezdtek. Jessikának nem kellett sokat készülnie, mert szerény is volt. Leheletnyi smink, eleget gyakorolták a középiskolai évek alatt, hogy a tanárok ne szúrják ki, mégis természetesnek hasson.
Ahogy beléptek a bálba, mindenki rájuk nézett. A tömeg szétnyílt és egy jóképű, magas, szőke fiatalember lépett eléjük. Csak Jessicát nézte, nem látott mást rajta kívül. Azonnal szerelmesek lettek egymásba. Jessica elpirult. A férfi is elpirult. Szótlanul álltak egymással szemben. Végül a férfi italra invitálta. Leültek egy asztalhoz. Pont egymás mellett volt a nevük az asztalon levő cetlin.
Jessica nagyon jól érezte magát. Végül engedélyt kért, hogy egy pillanatra felfrissítse magát a mosdóban. Kiment, majd sokáig pihegett a falhoz támaszkodva. Boldog volt. Gondolta megkeresi barátnőjét. Húsz perc múlva lihegést hallott az autójuk felől. Nem hitt a szemének, mikor megnézte, mi lehet az. Amber volt és az ő szőke fiatalembere egymásba bonyolódva. Zokogva rohant hazáig.
Másnap sírva nyiszatolta a báránykák karcsú nyakát, hogy húsvétra kitömve el tudják adni őket. Amberrel nem volt hajlandó szóba állni.
Annyira sírt, éjszakákon át, hogy a hosszú egyenes haja vége kissé beondolálódott. Nem törődött magával, de így is gyönyörű volt. Egyik nap csengettek. Jessica tudta, hogy Amber lesz, így felmenekült a szobájába, nehogy találkozzanak. Ám az ajtóban egy fiatalember állt. Szőke haja kócosan a szemébe hullott.
– Jessica! Egy férfi keres! – kiabált az anyja, rajongással nézve a fiatalemberre.
Jessica lejött és azonnal látszott rajtuk, hogy szerelmesek.
– Menj innen! – kiabált rá.
– Nem megyek! Szeretlek! Meg akarom magyarázni!
– Erre nincs mentség!
– De van! – kiáltott hevesen a férfi és belépett mellette egy másik férfi, aki kiköpött mása volt a hercegnek, mert herceg volt az idegen fiú.
– Ő az ikertestvéred?
– Igen kedvesem! Most már hozzám jössz feleségül?
Jessica boldogan hullott a férfi karjába, és kettős esküvőt tartottak a hétvégén.