„De viszket!” – Szól a türelmetlen gyermek,
Anya elengedi a füle mellett.
Pedig neki túrhatnéka támad,
Titokban lát az orrának.
Libben is a koszos ujjbegy,
Azonnal a nózi mélyére megy.
Kaparja, piszkálja, tárja,
Tartalmát végül megtalálja.
Mint a kincset, úgy rejtegeti,
Kis ujjai közt dédelgeti.
Anyja ránéz, de nem látja,
Nyerésre áll a szénája.
Óvatosan a szájához veszi,
Megkóstolni olyan isteni.
Gombócra gyűrve már várja,
Megízlelje a kis szája.
De anya gyors és elveszi,
Elnyeli a kincset a gonosz zsepi.
Sírásra görbül a szája,
Ma nem lesz minivacsorája.
Végül a furfangos bányász,
Feltárja a másik tárnát.
Sajnos anya is észre veszi,
Ennek tartalmát is elveszi.
Nem baj, majd máskor újra,
Ha egyedül lesz a kis furka.